Vámos Imre Norbert

Vámosi Imre Norbert Interjú

Ki ne ismerné, e csendes de emberséges arcot! Aki csak találkozót vele az úton, pozitív élménnyel vált el tőle. Sokaknak segített már akár autóval kapcsolatban, vagy csak díszítés céljából intézet kérdéssel furdaltuk hozzá. Valamint a mély szántó kérdések, és eszme futtatások, vagy csak viccelődés terén, mindenbe benne van. Jó ideje tapossa már a pedált, de olvassátok Ö mit mond magáról! Háta mögött Vámoszt vagy is Vámos Imre Norbert kollégát!

Fogadjátok szeretettel!

Vámos Imre Norbert

-Üdvözöllek! Mutatkozz be, és mondj valamit magadról!

• Sziasztok!
  Vámos Imi vagyok, sokak szerint fanatikus furgonos, pedig ez nem igaz, csak inkább hobbinak tekintem a munkám. Szeretem amit csinálok és örömmel fordítom el a kulcsot, legyen szó bármikor egy fuvarról. ( egy mosoly) Főként nyugat Európát járom, és inkább a déli országok állnak közelebb a szívemhez, keletre ritkábban juthatok el sajnos. Szeretek úton lenni, de a többi napot a Balaton mellett töltöm, ha tehetem, akkor bringázással.

– Mikor kezdtél el furgonozni, és miért pont ezt választottad?
-A tanulmányaimat befejezve kerestem a munkalehetőségeket, első munkahelyem sajnos félév után megszűnt, majd édesapám tanácsára megszereztem a C-kategóriát és akkor még szükséges belföldi- és nemzetközi árufuvarozói vizsgát. 2006 tavaszán kezdtem a szakmát, nem volt átmenet, egyből nemzetközivel. Kezdetben kicsit nagyobb járgányokkal is, de úgy másfél év alatt letisztázódott bennem, hogy a furgonozás ami szimpatikusabb. Apám rengeteg jó tanácsot adott, segített rálátni a dolgokra, évtizedeket töltött a kormány mögött, a szememben hatalmas nemzetközis kamionos! …emlékszem még kissrác koromban, mikor elvitt egyszer a legendás Iveco TurboStar-ral, imádtam! Lényegében nem terveztem, hogy én sofőr szeretnék lenni, az évek alatt jött el a szerelem. Megannyi izgalom az elején egy euro-atlasszal bejárni a világot, amit még Vass Zoltán adott első utam előtt, először eljutni Európa országaiba, nagyvárosaiba, majd a szigetekre is. Szeretem kihívásnak érezni a feladatokat, kicsit birkózni a címekkel, kicsit megfeszülni, kicsit tekeregni a hegyekben, messzebbre menni, jól elfáradni! Szóval beszippantott, bennragadtam, nem bántam meg.

–  Mivel foglalkoztál mi előtt furgonos lettél?
– Iskolai tanulmányaim után fél évre villamos-távvezeték karbantartóként tudtam elhelyezkedni.

–  A családod, hogy éli meg a szakmádat?
– Apám ugyanezt űzte csak kamionon, így a családom már tudta mivel jár ez. Fiatalkori párkapcsolataimat mind tönkretette, de ez az én hibám, nem az Övék. Míg az elején nem volt lehetőségem és drága volt a kapcsolattartás, a barátaim is háttérbe szorultak, de ez a mai előfizetésekkel már megoldható. És úgy érzem végre szerencsés vagyok a párommal Vikivel, sok lemondás mellett, elviselve a sok távollétet kitart mellettem, családalapítás tervezgetjük. ( nagy széles vigyor)

– Mi a véleményed erről a szakmáról?
– Ez egy változatos, izgalmas, kihívásokkal, kellemetlenségekkel, kiszolgáltatottságokkal, élményekkel megtűzdelt szakma. Nagyon könnyen érezheti úgy magát az ember, hogy kész!, vége!, betelt a pohár!, de van úgy, hogy szabadnak, felfedezőnek, szerencsésnek is! Nem könnyű furgonozni, többnyire kihajtod magad, ismerned kell a saját határaidat! Ahhoz, hogy igazán élvezd, kell hogy a háttér is olyan legyen, a család, a főnök, a munkaeszköz és a saját kis lelkivilágod, hogy kibírj minden nehézséget. Ha szerencsés kombinációban megvan minden, akkor már majdnem ott vagy ahol én ( nagy vigyorgás)

–  Hogyan viszonyulsz, vagy is milyen a kapcsolatod a munkaadóddal es, a speditőrökkel?
– Munkatársaimat egytől egyig nagyon kedvelem, nagyon jó srácok Peti, Robi, István, és a speditőrömmel is jól tudunk együttműködni. Főnököm egy zseniális figura ebben a szakmában, a mentorom, legalábbis így tekintek rá. Minden szerepkörben dolgozott már ebben a szakmában, tudja mi kell a sofőrnek, mi kell a jó munkához részükről és részünkről is!
– Te min változtatnál, ha megtehetnéd?
– Mondjuk valami kis tanfolyamot hozhatnának létre a furgonosoknak, valami ami felkészíti a kezdőket a nemzetközire. Sajnos belefutnak a hibákba, sajnos egy foszlékony információs ködben eveznek, mindent csak hallanak valahonnan, azt sem pontosan. Semmi nem teszi lehetővé, vagy kötelezővé, hogy megtanulhassák az alapokat rendesen!

–  A technika mennyire segíti a munkádat?
– Mióta kifinomult a kütyük világa és számomra is elérhetővé vált megvenni őket, lehetőségem van internet előfizetésre, szinte mindent megkönnyít, nem csak a munkámat, a kapcsolattartást az otthoniakkal amennyire csak lehet, a szórakozást. Egy kisebb furgonos csoport tagjaként az internet segítségévével, mondhatni együtt járjuk Európa útjait, nap mint nap beszélek velük, és ezek a srácok mindig bebizonyítják, hogy nem vagyok elveszve, van akikre mindig számíthatok! A kütyük kellenek!

– Hogyan viszonyulnak a hazai és a külföldi szervek a furgonosokhoz?
– Hazaiakról nem tudok mit mondani, lehet csak szerencsés vagyok, de nálunk nem jellemző, hogy nyaggatnának. Külföldiekkel már vegyesek az érzelmeim, a túl sok kontrollpont és túlzott figyelmük ránk nézve eléggé frusztráló, viszont szerintem nincsenek egetverő elvárásaik, be lehet tartani a játékszabályokat, az esetleges vétségek büntetése vagy csak töredéke, vagy nem nagyobb mint nálunk.

–  Végül mit tanácsolsz a kezdőknek, akik ezt szeretnék elkezdeni, hogy meg is szeressék ezt a szakmát?
– Ez elég nehéz kérdés ( egy rövid mosoly) van pár szempont, amit az elején tisztázzon mindenki magában. Nem elég szeretni vezetni, nem elég ha azt hiszitek türelmesek vagytok, ide több kell! Tudjatok jól kérdezni és merjetek is kérdezni! Rengeteg lemondással jár a család terén. Amúgy meg nagyon jó, vágjatok bele, fordítsátok a hasznotokra, hogy láthatjátok Európát!
Ami a legfontosabb és ebből ne engedjetek senki kérésére se!!! Aludjatok, ha álmosak vagytok!

–Köszönöm a válaszaidat!

SIMA BALESET MENTES UTAT KÍVÁNOK MINDENKINEK 2017 RE IS

A riport folytatódik következő héten is egy újabb érdekes személyiséggel, hihetetten jó fej, vagy nem! Január 15. én kiderül!