Gulyás Ádám

 Sofőr interjú

Az a tény, melyben biztos lehetünk, vannak közöttünk olyan személyek, akik élvezik (mint jó magam) azt, amit csinálnak. Ennek érdekében meg is tanulnak szinte mindent róla ahhoz, hogy tudjanak tanácsot adni vagy legalább saját maguk munkáját meg könnyítsék. Nehéz elfogadni, főleg a feltörekvő nemzedéknek azt, hogy nem érthetnek mindenhez azonnal. Az úgy nevezet Nagy öregek a dinó korba kezdet fuvarozok, csak jót akarnak. Abban az időben nagy divat volt ama társadalmi szokás, ami a triász korban a dinokal együtt kihalt. Az Összetartás! Az önzetlen Összetartás! Amit ma már csak könyvtárakban lehet fel lelni.

Én személy szerint a következő riport alanyomat nagyon kedvelem. Személye és intelligenciája fiatal korra ellenére jól láthatóan viszi előre. Nem sokat csinálják azt, amit ő. Figyelem önfegyelem munkautáni tisztelet.

Fogadjátok sok szeretettel és figyelemmel Gulyás Ádám  az az EDDYt

Gulyás Ádám

Mutatkozz be légy szíves és mondj valamit magadról!

Sziasztok!

Gulyás Ádám (Eddy) vagyok. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből (Sajószentpéter) származom, de az élet tanulmányi szempontból elsodort a királynék városába (Veszprém) , majd egy kicsit a környéken mindenhol laktam, de a végső állomásom Balatonfűzfő lett ahol jelenleg is élek a párommal meg egy bűn rossz francia bulldoggal(Pocak) akit nagyon imádunk.

.

Honnan van a beceneved?

 Huha. Elég régi történet, de HA!! Jól emlékszem anno még az egyetemen ragadt rám elsőéves koromban. Nem igazán tudom, hogy miként vagy, hogy s mint. Egyrészt mert már régen volt, másrészt ez nem olyan dolog számomra, amit számon kéne tartanom.

Mikor kezdtél el furgonozni, és miért pont ezt választottad?

 2012ben kezdtem, így 5 éve már hogy kormány mögé ültem.

Ez egy nem tudatos választás volt az életemben. „Összejött” az élet egész jól és nagyon-nagyon kellett egy olyan munka, amivel tudok pénzt keresni, mert orrig ért a szar sajnos. Ki kellett lábalni a helyzetből. Ami sikerült is, de azt még hozzá kell tennem, hogy ez végül szerelemmé fajult. Egyszerűen imádom a munkámat. Ez viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon tervezzen vele az ember.

Mivel foglalkoztál mi előtt furgonos lettél?

 Mivel nem?!  Akasztott emberen kívül… szinte mindent csináltam.

Ugye suli mellett mindent elvállaltam, amit tudtam, és amihez értettem valamennyire. Teljesség igénye nélkül, voltam: Fagyi gyárban gépsoron, kertépítő, szobafestő, telefonkönyv kihordó, alpinistákkal is dolgoztam (sajna csak talajon, bár egyszer kipróbálhattam), kidobó, informatikai cégnél szervizes, rendszergazda és még sorolhatnám gazdagon……

A családod, hogy éli meg a szakmádat?

Sajnos elég kényes téma ez nálam. Édesanyám gyerekkoromban (8 évesen) távozott el, édesapám meg 2 éve nyáron. Aki a közvetlen rokonságból maradt, ők otthon vannak Borsodban, én meg ugye azért jóval messzebb keveredtem tőlük. Így igazából a saját sorsomat, saját kis családomat kell megteremtenem. Ehhez meg minden nemű támogatást megkapok a páromtól. Eltűri a munkámat, hiába nem szereti, mert nyilván az jobb lenne, ha itthon lennék, de nem hánytorgatja fel. Tudja jól, hogy mi mivel jár és maximálisan mellettem áll és szeret. 4 éve vagyunk együtt ebből 2 éve össze is költöztünk már itt Fűzfőn. (Ugye aki figyelt tudja, hogy 5 éve dolgozom ebben a szakmában. Így teljes kapcsolatunk alatt ezt csináltam, csinálom!) Nagyon sokat köszönhetek Neki! (no de nem dicsérem tovább. Mindennek megvan a határa  )

Mi a véleményed erről a szakmáról?

 Ezt a melót nagyon lehet élvezni és nagyon lehet utálni is. Aki szereti csinálni, annak is be-be csúszik egy-két rosszabb nap, amikor „menstruál” és a pokolba kívánja az egészet, de aztán kisimul minden és az élet megy tovább.

Mint írtam az elején, ezt imádni kell ahhoz, hogy élvezettel tudja az ember végezni!

Rettenetes ütemben hígul a szakma, ifjú titánokkal, akik mindig mindenkinél nagyobbat tud mondani és mindig mindenkinél okosabb, de hülye mindenhez. Amivel alapból nem is lenne baj, mert se te se én, se senki nem úgy született, hogy kirázza a kisujjából. Ez egy tanulható, elsajátítható dolog. De álljunk már úgy hozzá, hogy ne mindenkinek a K anyját, hanem merjünk kérdezni, nem fog megölni senki.

Hogy viszonyulsz a munkaadódhoz, és hogy jössz ki a speditőrökkel.

 Abban a kiváltságos helyzetben lehetek, hogy maximálisan jóban vagyunk! Nyilván nekik is megvan a maguk nehéz napja, de ez kinek nincs?! Rengeteget köszönhetek a főninek, amiért végtelen hálás is vagyok Neki! Na de a fejébe ne szálljon a dicsőség. Maradjon a kapcsolat köztünk olyan, mint eddig és akkor nem is lesz baj.

 Mi volt a legveszélyesebb küldetésed, és mitől, olyan veszélyes ez a szakma, ami néha a legrosszabbal végződik?

Na, abból volt pár! Ugye amit eddig nem említettem, mi veszélyes árut szállítunk fő profilként. Abból is a robbanóanyagokra vagyunk specializálódva.
Szóval kinek mi a veszélyes küldetés?!

Egy érdekes sztorit azért elmondok.
Belgába vittem árut, amit egy laktanyába kellett leraknom. Éjjel odaérve nem szedtek le, mert iroda is kellett az okmánykezeléshez. De félre állítottak az ügyeleti épület mellé a vak sötétbe.
Igen ám, de a váltásnak nem szóltak, pedig szerintem illett volna egy belga honvédségnél.
Arra nagyon szar kelni 6-kor, amikor az egyik a puska csövével kopog az ablakon, a másik meg felhúzott csúzlit tart rád. Ott nincs emberedés. A papírokhoz is fosva nyúltam lassan jól láthatóan.
Ott nagyon féltem. De tisztázódott a helyzet szerencsére perceken belül.

Egyébként, ami miatt veszélyes a szakma az az, hogy nem tudják sokan folyamatosan fenntartani a figyelmüket! A baj pedig egy pillanat alatt megvan!

 Te min változtatnál, ha megtehetnéd?

Hmmm ez egy jó kérdés. Több dologba is belenyúlnék.

Első körön mindenképpen a tranzit időket kellene megpiszkálni. Ugyanis az nem emberi, hogy olykor elvárják az óránkénti 100km-es átlagot. Ezen kellene enyhíteni egyrészt.

Másrészt magát a furgonozást is oktatáshoz-vizsgához kötném. Nem kell itt semmi nagyon komolyra gondolni. Legyen benne egy alap térkép ismeret, rakomány rögzítés és elrendezés az autón, illetve még az okmány kezelés is. Ezzel már nyugodtabban tudnám az utakon az újoncokat.

 A technika mennyire segíti a munkádat?

Mint mindenkinek.
Sorba véve a dolgokat, mind a GPS, mind az autós bluetooth rádió, az okos telefon, a mobilnet. Ezek a legfontosabbak. Ezek közül bármelyik hiánya már már kicsit kibillent a komfort zónámból. Nem nagyképűség meg nagyra vágyás, hanem a megszokott kényelem

 Végül mit tanácsolsz a kezdőknek, akik ezt szeretnék elkezdeni, hogy meg is szeressék ezt a szakmát?
Ne adják fel. (mosolyog) Tanuljanak, képezzék magukat és keressék a munkában a szépet!
Amit viszont rögtön tanuljanak meg… Ha álmos vagy, ALUDJ!!!  Érj oda később, de egyben, mint ne adj, Isten ne érj oda soha…….

A végére egy kis különlegesség EDDY élményeiből. Tanulságos.

O-ó-ÓÓÓÓ Afrikaaaa!

Adódott egy Spanyol fuvarom. Ceuta! Fingom nem volt, hogy merre vagy hol található, hát menjünk!
Kiderült, hogy Ez már egy kontinenssel arrébb található!
Kompozás Algecirasból Ceutára egész gyorsan ment. 20 perces út kb.
A gond ott indult, hogy mint kiderült oda vámolni kell, hiába spanyolból spanyolba, de mivel Afrika így ott különböző bürokráciai eljárások adódnak.
Hát legyen.
A kompra viszonylag gyorsan felkerültem, minden csodás volt. Víz, csadoros csajok, gumi fekete az emberek több mint fele, szóval feelinges volt!
A gond ott kezdődött, amikor kikötöttem! Gurulok le, a finánc meg kiint, papírok stb. (persze számomra semmilyen értelmes nyelvet nem beszélt.)
Egy szót hajtogatott folyamatosan, DUA.
Tököm tudta mi az, adtam neki, amit értem… de neki csak a DUA kellett.
Mutatta zárjam be a kocsit, és menjek vele. Bementünk az irodába/őrszobára, ahol ki lett terítve minden papírom, és üvölt a paraszt… DUA!
Odament egy vasszekrényhez, kivett egy műanyag ládikát, mutatta, hogy ürítsem ki a zsebeimet, meg is tettem neki, de ahelyett hogy megnézte volna mi mindent raktam ki, megfogta, bedobta a szekrénybe vissza és elkapta a karomat és bevitt egy helyiségbe, ahol a következő fogadott:
-Nincs kilincs a vasajtón, van egy rácsos pici ablak, egy vödör a sarokban meg egy vaságy.
Iszonyatosan szar érzés volt! Már már (akár ciki akár nem) majdnem a sírás kerülgetett.
Lecsuktak Afrikában, és fingom nincs miért!
Kis gondolkozás után eszembe jutott hogy telefonálni kéne.
Hasasra rúgtam a vasajtót miközben kiabáltam, hogy telefon telefon! Majd kiengedtek csörögni.
Nyilván nem az irodát hívtam, mert most 3000-re tőlem sokra nem mennek… Hanem meg volt a cég száma ahol leraktam.
Mutattam nekik hogy helyi szám! ki is hangosítottam a telefont.
Gyors 1. kérdés: Do you speak english? válasz: Yes, I do!
Áááááá istenem de jó! Elmondtam az embernek, hogy nagy a baj és jöjjön le a kikötőbe.

Mondta, hogy okvetlen jön segít siet!
Olyan nyugodtan mentem vissza a fogdába… Még be is húztam magam után az ajtót.

Megjött az ember, hallottam beszélgetnek odakint, majd nyílik az ajtó. Szabad vagyok!!! De az autó még nem
Kiderült nem adták ide a behozatali engedélyt az Európai oldalon, mert az az egyéletű hülye picsa bent felejtette a nyomtatóban. Következő hajóval hozta a kapitány! Csuda jó! Szabadság.

A végére csak annyi maradt, hogy mikor leraktam, már lecsúsztam az utolsó kompról. Így kerestem egy őrzött parkolót, amit a kikötőben találtam.

50€-s éjszaka volt… Ennyiből hotelbe is mehettem volna, de már mindegy

Visszaérve bementem azért a spedre ahol voltam, de a csaj sajna nem dolgozott aznap.

Köszönöm a sok élményt amit el mondtál. Jó utat sok sikeres évet kívánok!