Dankó István

Dankó István

A furgonosok voltak, lesznek is! Életforma vagy csak munka? Kik alkotják az elit társaságot, egyáltalán van-e elit közöttük? Külön kis kaszt, vagy csak munka, mint a többi. Kik is Ők valójában, hol helyezkednek el a világban, abban a bizonyos fuvaros világba, amiről oly keveset is tudunk. Rideg kemény fickók, lányok? Meglehet ebből élni, vagy, csak stagnálnak, mert ezt is valakinek meg kell csinálnia? Halálos küldetések ezek az utak vagy nem?

Riport sorozatom, arra próbál választ találni. Kik Ők? Minden héten ebben a szakmában, hívatásban, dolgozó sofőröket kérdezek meg, nekik mi a véleményük, valljanak magukról! Így képet kaphatunk, erről a különös veszélyes, sokszor halálos küldetésekről amit, nap, mint nap, az utakon töltenek, néha őrületes sebességgel.

Az a tény, melyben biztos lehetünk, vannak közöttünk olyan személyek, akik élvezik (mint jó magam) azt, amit csinálnak. Ennek érdekében meg is tanulnak szinte mindent róla ahhoz, hogy tudjanak tanácsot adni vagy legalább saját maguk munkáját meg könnyítsék. Nehéz elfogadni, főleg a feltörekvő nemzedéknek azt, hogy nem érthetnek mindenhez azonnal. Az úgy nevezet Nagy öregek a dinó korba kezdet fuvarozok, csak jót akarnak. Abban az időben nagy divat volt ama társadalmi szokás, ami a triász korban a dinokkal együtt kihalt. Az Összetartás! Az önzetlen Összetartás! Amit ma már csak könyvtárakban lehet fel lelni.

Következő alanyt csak az internetes zelloról ismertem. Valamilyen személyiség így is kialakult bennem róla. Szerencsémnek köszönhetem, hogy együtt bandázhattunk Barcelona AP7 szokásos benzinkúton. Így merészen meg is kértem adjon nekem riportot mint Öreg motoros e szakmában. Fogadjátok sok szeretettel.

– Mutatkozz be légy szíves és mondj valamit magadról!

Dankó István vagyok 42 éves Családos. 5 éves kisfiam, akit nagyon imádok.

Ha jól tudom, van egy beceneved is, Kitől és miért kaptad?

Igen van akár több is, de Pistike néven inkább így szólítanak. De apukámat is így hívják, így megkülönböztetés jegyében én lettem a Pistike. A munkahelyemen is inkább így szólítanak. De amióta csatlakoztam a nagy internet felhasználok közösségébe, rám ragasztottak egy másik nevet is a koromnak meg felelően, természetesen ez így nem fedi a valóságot, mert 42 évesen nem lehet az ember NYUGGER! Különben is nem is lesz nyugdíj vagy is nyög díj addigra.

– Mikor kezdtél el furgonozni, és miért pont ezt választottad?

 Fuvarozás előtte mivel foglalkoztál?

Mint szakmámba azonosan az élet úgy hozta autószerelő lettem. Az iskolában kerek 10000ft ért tettem le a B,C kategóriás jogosítványomat. Párhónap gyakorlat után a ma már csak történelemnek tűnő katonasághoz hívtak be. Én már csak 1 évet voltam a kötelékben, de szerencsémnek köszönhetően, már ott is sofőr voltam.

Leszerelésem után már nem tudtam vissza menni abba a műhelybe ahonnan elvittek katonának. Így az egyik barátom segítségével, egy pékségbe kezdtem árut teríteni. itt raktam le még az E kategóriát is. 1 év után szintén a szerencse szegődött mellém, mert kaptam egy újabb állás ajánlatot. Szomszédomnak köszönhetően, egy induló német cégnél helyezkedtem el Taksonyban, ahol német országot jártam laza 17 évig egy cégnél. Sajnos nem követte abban az ütemben a fizetésem az inflációt meg az adó ügyi slamasztikákat. Így sajnos új munkahely után kellet nézni, a mai cégemnél. Ahova 4 ével ezelőtt egy iskolatársam révén jutottam. (kedves Szűcsi kedvence Igaz?)

Van olyan szakma, amit szívesebben csinálnál, mint ezt?

Mondjuk ez is ebbe a szakmába tartozik, de nagyon szívesen lennék fuvarszervező. Mást valahogy nem jut eszembe, amit szívesen csinálnék, talán a lottó ötös tudna lendíteni ezen.

E szakma mellet elég sokat vagy távol a családodtól, Ők és te is hogyan kezelitek ezt a helyzetet?

Előző munkahelyemen ismertem meg a páromat idestova 8 éve, öt évvel ezelőtt született egy kisfiunk. Bele csöppente ebbe a világba, amiben én élek, és most már Ő is. elfogadja, de jobb lenne, ha már nem ezt csinálnám, több időt lennék velük. sajna a magyar fizetések még nem ott tartanak, hogy a felvett hiteleket fizetni lehessen és meg élni is belőle. De természetesen, ha lemegy a hitel, biztos fogok olyat keresni, amit otthon tudok csinálni, és többet lehetek velük. sajna még ez jó pár év.

– Mi a véleményed erről a szakmáról?

Rögtön leszögezném, úgy gondolom ez egy szakma! Ugyan, úgy ahogy egy kertésznek tudnia kell, mit hogyan kell beoltani, vagy egy varrodában tudni kell mi az a szedés, itt is tudni kell milyen papírokat, hogyan kell ki tölteni vagy éppen vezetni. Számtalan példa van arra, hogy a fiatalok mindent eldobálnak, mert itt csak vezetni kell, mennyivel egyszerűbb, mint mondjuk kőművesnek dolgozni! De, arra is van példa, hogy valaki haza jön Svájcból vámolás nélkül, „főnők spóroltam neked” jelszóval, és meg is van probléma. Főleg ha valaki ADR-t visz, és nem is tud róla, közben az első kontrolnál neki áll balhézni, hogy ezt nem mondta neki senki.

Maga az alapkövetelmények, amik kellenek erről a szakmáról a munkaadók sincsenek tisztába. Van egy kis pénzem, veszek egy autót és a haver fiát ráültetem, kiküldőm a nagyvilágba, de semmiről nem tud semmit. Lehet, hogy egy két kontrolon nem kérnek semmit, így azt hiszi nem is kell semmi hozzá. Természetesen a következő kontrolnál, ahol kissé tüzetesebben nézik át a dolgokat, kiderül semmi se jó. Jönnek a büntetések. Naná, hogy nem az ő hibája, mert neki nem mondta senki.

Ezt a szakmát teljesen ledegradálták, az tény, nem kell hozzá egyetem, de azért némi tanulás, tájékozódás, nem ártana. Főleg kérdezni, nem szégyen! Én is kérdeztem mindig!

Az is tény nem egy család centrikus szakma! Ha nincs benne türelem tolerancia, nem bírod a magányt nem érdemes elkezdeni. Ha nincs olyan párod aki, szintén el tudja viselni a magányt vagy a te távollétedet, szintén nem lesz hosszú a kapcsolat. Pro-kontra kell hozzá! A szakma iránti tisztelet se árt. Mint ahogy minden szakma iránt kell elhívatottság. Ennek hiánya sok fejtőrést és problémát von maga után.

Nem csak a sofőrök, de a vállalkozók is felhígultak.

– Hogy viszonyulsz a munkaadódhoz, és hogy jössz ki a speditőrökkel.

Szerencsém van ebben is! Mint ahogy nem volt sok munkahelyem és nem is szeretek váltani, pár ezer forintért. A munkaadóm igazán családias hangulatot teremtett a saját cégében. Tényleg mindent meg lehet vele beszélni. Természetesen vélemény különbségek adódnak. Nem kell mindig mindenben egyet érteni, de ezek a különbségek mozdítják előre egy céget, ha oda figyelnek az alkalmazott véleményére.

Sok mindent szállítasz, volt olyan, ami különleges vagy veszélyesebb volt, mint a többi?

Sajnos nem volt ilyen nagyon különleges, vagy hála neki!

– Te min változtatnál, ha megtehetnéd?
Mindenféleképpen valamilyen oktatásba részesíteném a sofőröket. Illetve a speditőröknek is gyakorlattal kellene rendelkezni e. Sok fejvadász spedi van, akinek nincs autója, csak adja-veszi a munkákat és nincs tisztába a teljesítés lehetőségével.

– A technika mennyire segíti a munkádat?

A GPS, internet a mai felgyorsult világban elengedhetetlen. Semmi féleképpen nem indulnék neki, egy öreg széthajtott autóval, új autó is le tud robbanni egy régebbinek nagyobb esélye, van erre. Szerencsére nálunk a feltételek adottak így én semmiben nem szenvedek hiányt

– Végül mit tanácsolsz a kezdőknek, akik ezt szeretnék elkezdeni, hogy meg is szeressék ezt a szakmát?

Éljenek a mai technikával, és ha van kérdésük, nyugodtan tegyék fel a rutinosabb kollégáknak.  (ez nem szégyen) Senki sem úgy született, hogy mindent tud. Még a zsenik is tanulnak másoktól.

Amit már korábban említettem, tényleg csak az fogjon bele, aki szívvel lélekkel tudja csinálni. Nem úgy működik, ha valami nem tetszik, haza megyek stoppal. Legyél gondos gazdája az autódnak, azzal keresed a pénzt meg hálálja.

Köszönöm az interjút!