Blum Tamás

Blum Tamás

"Az elő szót mindig nagy gondolkodás előzi meg. Hisz egy felelősség hogyan vezeti fel a riport alanyt. Szerencsém volt, mert a nagy többségüket ismerem személyesen, nem úgy, mint Blum Tamást. Viszont az írását igen, ami szerintem egy gyöngyszem lett. Abszolút nem pejoratív, de még is, van benne valami! Nem is ledegradáló, de egy benn meg fedő. Abszolút informatív, kicsit más pedig a kérdések ugyan azok. Nem egy sémába illenek, és ez jó, nagyon jó! Talán az egyik legjobb amióta publicistának álltam! Vagy is ilyesminek. Természetesen nem ledegradálva az eddigi riportokat. Mindegyiknek meg van a saját kis információja.   Tamásé más kicsit több talán, lehet, azért mert az én generációm, de lehet, azért mert nem egy séma szerint látja a dolgokat. Többnyire mert Ő a másik oldalt képviseli. Remélem, egyszer össze- visz az utunk és személyesen is tudunk beszélgetni. Fogadjátok nagy odafigyeléssel.""

Mutatkozz be légy szíves és mondj valamit magadról!

Blum Tamás vagyok. 46 éves,
aminek a nagy részét volán mögött töltöttem. Sokat gondolkodtam beszálljak-e ebbe a riport sorozatba, hiszen először is a „másik oldalt” képviselem, másodszor kicsit magamutogatás szaga lehet. Bár rendelkezem némi (hahaha) exhibicionizmussal, de igazándiból a mások véleményét rólam mindig pont letojtam, úgyhogy itt vagyok.
Gyakorlatilag, ahogy a személyi igazolványom lehetővé tette azonnal jogosítványt szereztem és belekezdtem. Alig egy év alkalmazotti lét után maszek lettem.
Egy év alatt volt 4 munkahelyem. Nehezen kezelhető pali voltam, aki nem szerette soha az alá-fölé rendeltséget,már akkor is azt mondtam a főnökeimnek, hogy mi egy csónakban evezünk, tegyük mindketten a dolgunkat a tehetségünkhöz mérten maximálisan jól és működik az élet. Legyünk partnerek.  Ezt azóta is így gondolom, és partnerként próbálom kezelni a KOLLÉGÁIMAT. Ha gond van megoldjuk, ha rossz napod van segítek, ha tudok. Elmegyek a válóperedre tanúnak, beszélek a csajoddal, ha ki akar rúgni, ha éppen úgy állok, anyagilag segítek autót vagy lakást venni, DE A MUNKA AZ ELSŐ. Élvezem az életet. Koncertekre járok és imádom a gasztronómiát. A kajás blogommal találkoztak is már sokan. Ezen kívül imádom a betűket. Olvasok és írok. Szinte bármikor, bármiről. Viszonylag aktív életet élek a közösségi médiában, a pikírt stílusommal már sok „barátot” szereztem. Mindig próbálok tárgyilagos lenni, ha valamiről véleményt alkotok. Van, hogy vitatkozom valamiről, amit rosszul tudok vagy idejétmúlt a tudásom, ezeknek megpróbálok utánanézni és nem esik nehezemre azt mondani „bocs igazad volt”.

Honnan van a beceneved?

Több becenevem is volt/van. A Cb-s időszakban (kb 95-ig) háromféleképpen lehetett megtalálni az éterben.
38 Tomi, ezt a hívószámot hordoztam gyakorlatilag az összes fuvar irodához ahol megfordultam, volt ahol pénzt adtam a szám viselőjének érte, mert annyira hozzám nőtt. Ezek a fuvarirodák, gyakorlatilag a mai In-time és társai elődjei voltak belföldön. Annyi volt a különbség, hogy előre meghatározott havi tagdíjat kellett fizetni, ők vállalták a fuvarokat a maszekok pedig elvégezték.
Autósegélyesek között (erre sem sokan emlékeznek már a 40 alattiak meg főleg) Kismarcipán. Apám után, ő volt a Marcipán.
Ezenkívül volt egy tini koromból hozott becenevem is „virágelvtárs” No comment. :-)
Ahogy pedig mostanában „becéznek” a közösségi média kamionos csoportjaiban „kheccimaccek”

Mikor kezdtél el furgonozni, és miért pont ezt választottad?


Gyakorlatilag a jogosítványom megszerzése után kb egy héttel már a Sütőipari Vállalat Barkasával hordtam a kenyeret. Előtte sok mindent csináltam, csak jó gyerek nem voltam. Igazándiból sosem fogok tudni erre a kérdésre válaszolni, hogy miért. Így alakult. Nem bántam meg. Tulajdonképpen nem is vagyok a mai értelemben vett tipikus furgonos, hiszen mindent vezettem, már ami levegővel töltött abroncson gurul és egy korrekt ajánlattal ma is visszacsábítható vagyok nagyobb kategóriára. Ami biztos pont az életemben már 24 éve az a házhoz szállítás. Sokáig leginkább fehéráru (nagy háztartási gép), aztán egyre inkább a bútor.
Mivel foglalkoztál mi előtt furgonos lettél?

Vas és fémszerkezet lakatosnak kezdtem el tanulni, onnan gyorsan kibuktam, említett jófiú mivoltomnak köszönhetően. Aztán a BKV, autószerelő tanoncként dolgoztam. Kirúgtak. Ahogy aztán a következő kb 8-10 munkahelyemről, mindezt nem egész 2-2,5 év alatt, amibe belefért az éjszakai élet és sok minden egyéb is. Kereskedelem, vendéglátás. Aztán jött a jogsi és irány a végtelen.
A családod, hogy éli meg a szakmádat?

Egy sofőr családjának mindig jóval nehezebb az élete (nem anyagilag, hanem emberileg), mint egy kőművesé vagy bolti eladóé. Mindegy, hogy belföldes vagy nemzetközis. Főleg furgonon, hiszen 3,5 t alatt belföldön nem „kell” megérkezned 13 órában a telephelyre. Nemzetköziben, meg egykutya, hogy kicsivel vagy naggyal hogy hoznak haza. Egy viszont biztos. A széthullott sofőrcsaládok jó részénél benne van az is, hogy amikor „apa” hazajön, nem úgy foglalkozik a családdal ahogy az elvárható lenne. Nem mondja és mutatja, hogy hiányoztak neki és szereti őket. Sajnos ez is ugyanolyan kétoldalú, mint a „főnök-beosztott” viszony. Mindkét félnek benne kell lennie 1000%-osan, különben előbb, utóbb borul. Nekem is borult, tudom miről beszélek. Nem, nem a szakma a hibás. Sajnos mindig az egyén. Hogy ez csak az egyik fél, vagy mindkettő, az már teljesen mindegy.

Mi a véleményed erről a szakmáról?

Itt visszatérnék az előző kérdésre adott válaszomra kicsit. A furgonozás, mint szakma? Véleményem szerint ilyen nincs. Sofőrök vannak, akik különböző méretű és felépítményű kisebb-nagyobb teherautókkal szállítanak a kutyagumitól a helikopter leszállópályáig szinte mindent. Mindegyik más és más, de tulajdonképpen ugyanazt csináljuk.
Nagyon szép tud lenni, ha úgy éled meg, rengeteg kihívással. ÉS ezeket a kihívásokat kell tudni helyükön kezelni, nem tragédiaként vagy „cumiként” megélni. És ettől lesz szakma vagy inkább hivatás. Megoldani azokat a feladatokat, amikről a kívülállóknak elképzelése sincs, hiszen annyit látnak „mennek, mint az állatok”, „csak vezetni kell tudni”, stb.

És akkor, ha a nemzetközis furgonozásról beszélünk, mint a szakma egyik ágáról, hiszen az eddigi srácok jellemzően ebből a körből kerültek ki SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT ami folyik. Hogy ma úgy tudnak fuvarhoz jutni a cégek, hogy kinek bevállalósabb a sofőrje, ki tud egy fenékkel többet gurulni a szinte lehetetlen tranzit időkben, kinek hajlandó többet autóban aludni a sofőrje, stb. Hogy a mai napig ágy nélkül nemzetköziztetik az autókat és, hogy a mai napig vannak olyanok, akik ezt és ilyen feltételekkel elvállalják. Igen, ez ugyanolyan kétoldalú, mint bármi más. Hiszen, ha a sofőrök azt mondanák (legalábbis a többség), hogy ennyi a napi pénzem, amit hallucinációk és gatyába vizelés nélkül BIZTONSÁGOSAN le lehet vezetni, és ennyit megyünk csak. Akkor előbb utóbb kikopnának azok a „vállalkozók” akik azért vannak a szakmában, mert találnak olyat, aki megcsinálja, míg fel nem tekeredik egy fára, bele nem száll az álló kamionba, stb. És senki ne higgye, hogy ez csak a nemzetközi furgonozásra vonatkozik. Belföldön is jellemzően az dolgozik és keres pénzt, aki olcsóbban tud sofőrt és rakodót alkalmazni, ezzel olcsóbb díjon tud menni, mint a többiek, hiszen a teherautó, az alkatrész a gázolaj, stb ugyanannyiba kerül. De ez sajnos az egész Magyar gazdaság rákfenéje, mindegy hogy fuvarozásról, épület karbantartásról, biztonsági szolgálatokról vagy éppen egy fodrászról beszélünk. Jönnek azok az emberek, akik már dolgoztak benne valamennyit és úgy gondolják ezt ők is meg tudják csinálni, ráadásul sok kicsi sokra megy alapon, ha olcsóbban dolgoznak, kisebb haszonnal többet az nagyon jó lesz nekik. Igen jellemzően azok, akiket a fórumokon olvasol, hogy rohadék, mennyit akar keresni. És ők azok, akik közül a 85% az első egy évet nem éli túl vállalkozóként, eközben a megrendelőket ahhoz szoktatják, hogy lehet az olcsóbbnál is olcsóbban, akik ezután nem is akarnak többet fizetni, hiszen a Józsi megcsinálta ennyiért. Szerinted ezek a próbálkozók hol tudnak spórolni? Bizony ők is az emberanyagon. És ez egészen addig így is lesz, amíg van utánpótlás a próbálkozókból. És ez sajnos az ország és a benne élők szégyene.
Nem mellesleg szerintem nem kell túlmisztifikálni. Érzék kell hozzá, mint mindenhez. Egy hozzám hasonló „fakezű” sosem lesz műbútorasztalos, vagy akinek nincs jó szeme hozzá nem lesz jó kőműves vagy fodrász. Ha nincs hozzá érzéked sosem lesz belőled jó sofőr. Ha igen akkor csak annyi kell hozzá, hogy érdekeljen és megy szinte magától.

Hogy viszonyulsz a munkaadódhoz, és hogy jössz ki a speditőrökkel.

Miután cégvezető vagyok, elég extrém lenne magammal rosszban lenni. Bár a milyen a viszonyod a főnököddel, speditőröddel, sofőröddel, munkatársaddal kérdésben mindig ott a válasz, hogy te milyen ember vagy és hogy állsz hozzájuk. Lehet vitatkozni, vagy tanácsot adni, de kioktatni és a cyber térben szidni a másikat NEM. Ha nem kóser a kapcsolat nem a facebookon kell kiposztolni a problémát, hanem megpróbálni azzal lekommunikálni, akivel bajunk van. Ha nem megy tovább állni. Soha nem, mint cégvezető, vagy mint munkavállaló véleményezek vagy vitatkozom, hanem, mint Blum Tamás, és amit leírok vagy kimondok azért vállalom a felelősséget. Akár személyesen is. Ezt sokan elfelejtik, és teli szájjal szidják a másik oldalt, majd megsértődnek, mikor a tudomására jut annak, akiről úgy gondolják nem kéne. Azt hiszem ez komoly probléma és nem ennek a szakmának a problémája, hanem általában a magyar internet használóké. A problémák nagy része emberi probléma és nem szakmai. És ez igaz mindkét félre, legyen munkáltató vagy munkavállaló.
Az emberek jó része egyszerűen nem tud kommunikálni.
Speditőrökkel, fuvarnepperekkel kb 15 éve nem állok szóba. Csak saját közvetlen szerződésekkel dolgozom. Mindig a saját utamat próbáltam járni, ez időnként bukásokkal is jár, de akkor is az én utam.

Mi volt a legveszélyesebb küldetésed, és mitől, olyan veszélyes ez a szakma, ami néha a legrosszabbal végződik?

Rengeteg nem mindennapi feladatot oldottunk meg ( a többes szám nem véletlen a legtöbbhöz a jól felkészült kollégákra is szükség volt) az utóbbi közel három évtizedben. Kezdve az extrém méretű, súlyú, formájú tárgyak szállításától a szinte lehetetlennek tűnő logisztikával elvégzett fuvar feladatokig. 19-25 éves koromban én is mentem még olyan „köröket” amiről ma azt mondom szimpla öngyilkossági kísérlet. Volt ebben 38 óra „egyseggel”, az autó méreteit komolyan semmibe vevő szállítmányokon át sok minden. Például ma már el nem indulnék egy Barkas autómentővel, nagy trélerrel Svájcba két autóért vagy nem raknék a ponyvás autó tetejére franciaágyat megrakva zsákokkal, valamikor ez brahi volt. Ma már egyszerűen olyan bírságot adnék magamnak érte, hogy belegebedjek.

Te min változtatnál, ha megtehetnéd?

Kötelező minimál tarifa, amibe belefér egy sofőr korrekt fizetése, autócsere, tartalék képzés és mindezek fölött vállalkozóhoz méltó jövedelem. AETR a furgonokra is és tachográf. Aki ezekkel az egyforma feltételekkel talpon marad, az maradjon. Aki nem az így járt. Igen, lehet, hogy én is elbuknék. DE akkor tisztességes küzdelemben maradtam alul.
A sofőröknél egy kötelező minimál képzés. Nem, nem a mai vagy sikerül vagy nem, de jellemzően igen GKI képzések, hanem gyakorlati. Rögzítés, rakománykezelés, okmányok, szabályok, műszaki dolgok, stb. Az simán több, mint kellemetlen, hogy a mai sofőrök jelentős hányada nem tud kicserélni egy kereket. Ha bedöglik a gps-e nem talál el Budapestről Miskolcra, vagy éppen Bécsből Münchenbe. És sorolhatnám a hiányosságokat amiket simán ki lehetne szűrni megfelelő felkészítéssel.

A technika mennyire segíti a munkádat?

Bár én még a papír térképek korszakában kezdtem a gps és az okos telefon kincset ér. Felgyorsult a világ. 25 éve elvállaltam egy Bp-Nyíregyháza vagy akár egy Bp-Zürich kanyart csak papír térképpel közlekedtünk és arra is volt időnk, hogy hibázzunk és kicsit eltévedjünk. Ma elvárás, hogy Frankfurt Kovács Pista utca 6-ba érj oda x idő alatt mondjuk Milánóból. Ezt gps és internet nélkül jellemzően felejtsd is el. Nem mellesleg cégeket, nyitvatartásokat, telefonszámokat, stb percek alatt megtudsz, ha nálad a barátod a gugli vagy a Zello.
Köszönöm a válaszaidat. Sok sikert kívánok neked!


Végül mit tanácsolsz a kezdőknek, akik ezt szeretnék elkezdeni, hogy meg is szeressék ezt a szakmát.


Hatalmas alázat és tisztelet. Alázat egy hivatás felé és tisztelet a fizikával szemben. Ma egy ponyvás Boxer vagy Sprinter 180 lóerővel személyautókhoz hasonló dinamikával vezethető, de attól az még egy jellemzően több mint három méter magas, tükrökkel együtt 220-240 széles jármű. Másképp viselkedik szélben, kanyarban, üresen, rakottan, stb. És ez ahogy növeled a jármű méretét egyre inkább igaz. Soha ne flegmáskodj a fizikával „csak ide viszem három sarokra” felkiáltással. Figyelj a súlyelosztásra, a rögzítésre, mert gyorsan megbosszulja magát a nemtörődömség. Ne „vonatozz”, az előtted lévőnek mindig rövidebb a fékútja, hiszen előbb észleli az akadályt. És legvégül, ne csak egy foglalkozásként éld meg és akkor rengeteg örömed lesz benne. Márpedig egy keleti bölcsesség szerint aki szereti amit csinál az soha többet nem dolgozik